Száz romániai író-költő, ezen belül tíz magyar alkotó sorában a Ceausescu-rendszert kiszolgáló Hajdu Győző is állami elismerésben részesült. Szabó Gyula szerint az elismerést nem azok kapják, akiknek munkássága feddhetetlen. Az érdemdíj havi 8,4 millió lejes juttatást jelent, amelyet az állami költségvetésből fizetnek. A jogosultságot az Országos Bizottság dönti el. A testület tagjai többek közt a szenátus és az alsóház művelődési, egyházügyi és tömegtájékoztatási bizottságának elnökei, köztük Adrian Paunescu szenátor. A testületnek egyetlen magyar tagja sincs. Az írók mezőnyében 100 érdemdíjas között 10 magyar szerepel. Balogh József bukaresti szerkesztő mellett Domokos Géza, Fodor Sándor, Gálfalvi Zsolt, Hajdu Győző, Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Sütő András, Szász János és Szilágyi István a kitüntetett. A képzőművészek sorában Baranyai Ferenc és Gergely István kapott érdemdíjat, a 135 színművész között pedig Boér Ferenc, Csíky András, Lohinszky Loránd, Senkálszky Endre és Tarr László, a 126 zeneszerző-zenész között Bács Lajos, Hary Béla, Ruha István és Valkay Ferenc a magyar kitüntetett. A sportolók 45 fős mezőnyében érdemdíjban részesült Szász Éva Sára, Szemányi Margit, Balló Ferenc, Stefanescuné Ugron Jozefina, Stanisel Stark Anna, Bíró Anna Ilona, az edzők sorában Barcany Pál, Paneth Farkas és Fűrész Géza. Érdemdíjas a Román Akadémia tagjává választott Lászlóffy Aladár és Jakó Zsigmond is. A Kolozsváron élő Szabó Gyula úgy tudja, a román írószövetség őt is javasolta érdemdíjra, de a jogosultságot elbíráló országos bizottságban Adrian Paunescu Hajdu Győzőt támogatta, így maradt ő ki a lajstromból. Hajdu Győző feltétlen kiszolgálója volt a bukott kommunista diktátornak, Nicolae Ceausescunak és rendszerének. Szabó Gyula szerint az ő mellőzése annak köszönhető, hogy Képek a kutyaszorítóból című, az utóbbi években megjelent négykötetes memoárjában sokak számára meglehetősen kényelmetlen tényeket tárt fel. Hajdu Győző úgy véli: megérdemelte az elismerést, mert az ő főszerkesztésében megjelenő Együtt-Impreuna magyar–román nyelvű kulturális lap „rendkívül fontos küldetést betöltve a magyar kultúrát népszerűsíti Bukarestben”. /Benkő Levente: Ellenvéleményeket szült az érdemdíj. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./
2005. május 6.
A veszteségek, a felhalmozódott nyomda- és papírköltségek miatt május 4-e óta csak elektronikus formában jelenik meg s csak az interneten olvasható a Romániai Magyar Szó – áll Gyarmath János főszerkesztő közleményében. A főszerkesztő lehetőségként említette, hogy ugyanezzel az újságírói közösséggel egy új napilapot indít. Birtalan József, a Romániai Magyar Szót kiadó Transil Kft. főrészvényese arról számolt be, hogy a legutóbbi részvényesi közgyűlésen nem a lap beszüntetéséről, hanem a tevékenység folytatásáról döntöttek. /Szünetelteti megjelenését a Romániai Magyar Szó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./ A május 5-i, pénteki lapszám még látható lesz a világhálón, ezután már sem ott, sem nyomtatásban nem jelenik meg az újság. Gyarmath János főszerkesztő szerint 1996 óta nem részesültek jelentős anyagi segítségben, a magyarországi Illyés Közalapítványtól pályázati úton kapott évi 200–300 ezer forintos, azaz 30–45 millió lejes támogatások a kiadásoknak csak elenyésző részét fedezték. Gyarmath szerint azért kerültek nehéz anyagi helyzetbe, mert az állam leállította a hirdetéseit. Birtalan József, a hatvan alkalmazottat foglalkoztató Transil Rt. többségi tulajdonosa cáfolta, hogy ő rendelkezett volna a Romániai Magyar Szó szüneteltetéséről. A közalkalmazottak országos ügynökségének elnöki tisztségét is betöltő Birtalan elmondta: „Ragaszkodom ahhoz, hogy a Romániai Magyar Szó továbbra is megjelenjen, ehhez azonban át kell vészelnünk a nehéz anyagi időszakot. A lap úgy fog újra megjelenni, hogy a jó oldalait megtartjuk, a rosszakat viszont nem.” A többségi tulajdonos leszögezte: a rövid átmeneti krízis idején sem bocsátanak el senkit a laptól, mindenki megkapja bérét. A Romániai Magyar Szó 2002 szeptemberében ünnepelte 55. születésnapját. Az 1947. szeptember 1-jén indított újság nevét az 1950-es évek közepén Előrére változtatták, majd Nicolae Ceausescu kommunista diktátor bukásakor, 1989. december 22-én éjszaka a szerkesztők az eredeti Romániai Magyar Szó-fejlécre cserélték vissza az Előrét. Az 1990-es évek elején a lap példányszáma meghaladta a 120 ezret. /Benkő Levente: Felfüggesztette megjelenését a Magyar Szó. = Krónika (Kolozsvár), máj. 6./
2005. június 1.
Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének egyik kidolgozója szerint „közel kilencven éve adósa a térség majd minden állama a nemzeti kisebbségek léthelyzetét számukra és a többség számára megnyugtatóan rendező jogszabályi keret megalkotásával”. Valójában a ma is hatályban levő 1945. februári, a kommunista hatalomátvételt megelőző legutolsó román demokrata kormány által szentesített Nemzetiségi Statútumtörvény a jelenlegi kisebbségi törvénytervezetnél sokkal kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz. Erre az RMDSZ illetékesei azzal érveltek, hogy 2005-ben, az Európai Unió küszöbén nem szabad visszalépni 1945-höz képest, és olyan megoldást választottak, amelyet Gheorghiu-Dej és Nicolae Ceausescu kommunista és Ion Iliescu posztkommunista rezsimje sem mert megtenni: kiegészítették az eredeti törvénytervezetet egy újabb szakasszal (78.), miszerint minden azzal ellentétes rendelkezés hatályát veszti. A 2005. évi törvénytervezet az anyanyelvi jogok terén nem csak 1945-höz, hanem 1868-hoz képest is visszalépést jelent! Kincses Előd sorra vette a tervezet kifogásolt részeit, végül megállapította: a törvénytervezet jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy a romániai magyarság sorsát érdemben javítsa. /Kincses Előd: A kisebbségek jogállásáról szóló román törvénytervezet buktatói (Feledékenység vagy félrevezetés?). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./
2005. július 19.
Július 18-án Tusnádfürdőn, a XVI. Bálványosi Nyári Egyetem megnyitóján Emil Constantinescu volt államfő heves támadást intézett az Alkotmánybíróság (AB) ellen. Szerinte az AB tagjai csupán az igazságszolgáltatás bizonyos ágaiban dolgozók előjogainak megőrzésében érdekeltek. – Az AB-ben a kommunista időszakban súlyos vétségeket elkövetett személyek tevékenykednek – tette hozzá a volt államfő. Információi szerint a taláros testületben olyan személyek is helyet kaptak, akik megírták és alkalmazták Nicolae Ceausescu egyes dekrétumait. A taláros testület egyes tagjai az 1950-es években a katonai ügyészségen dolgoztak. Predescu alkotmánybíró például karrierje elején, az 1950-es években, részt vett az ellenzékiek vallatásában. Nicolae Cochinescu vizsgálta ki az 1990-es marosvásárhelyi eseményeket, szerepe volt az 1989-es forradalommal kapcsolatos iratcsomók leállításában. – A volt szekusokból és pártaktivistákból álló oligarchia a 2000–2004 közötti SZDP kormányzás során erősödött meg az RMDSZ segédletével – mondta Constantinescu. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke úgy vélte, hogy válságban van a román–magyar kapcsolat, amit a romániai politikai helyzet is súlyosbít. Németh az észak-erdélyi autópályát említette, és közölte, várja, hogy milyen konkrét eredményre jutnak az illetékesek. – A román–magyar kapcsolat tejesen normálisan alakult – vélekedett Stefan Glavan, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. /Kiss Olivér: Heves támadást indított Constantinescu az Alkotmánybíróság ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./
2005. július 23.
Július 29-én ünneplik Romániában a román himnusz napját. Andrei Muresanu brassói dilettáns költő (1816–1863) Desteapta-te romane (Ébredj, román) kezdetű tizenegy szakaszos verse törvény szerint 1990 januárjában vált állami himnusszá. A parlament 1998-ban szavazta meg, hogy július 29. legyen a születésnapja, ugyanis akkor volt 150 éve, hogy a makedón Anton Pann dallamával első ízben csendült fel egy népünnepélyen. Romániának az utóbbi ötven év alatt hat himnusza volt, és most készül a hetedik változata: Adrian Paunescu június elején törvénytervezetet nyújtott be a szenátusba, hogy a himnuszként szolgáló szöveg eddigi négy szakasza csökkenjen kettőre, hogy könnyebben lehessen megtanulni, éneklése kevesebb időt vegyen igénybe, és katonák, tengerészek, iskolások minden hétfőn ezzel kezdjék a hetet. A javaslatra Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora rálicitált azzal, hogy a községi, városi, megyei tanácsok üléseiket szintén ezzel kezdjék. A legrégebbi román himnuszt Eduard Hübsch német karmester dallamára énekelték az iskolában: Traiasca Regele... – tehát királyi himnusz, amely utolsó négy sorában brit mintára Isten áldását kéri a koronára. Ez himnusz 66 évet élt. A köztársaság kikiáltása után, 1948-ban ezt követte Aurel Baranga költeménye, a „Zdrobite catuse in urma raman”, ezt magyarul is lehetett énekelni, benne volt korabeli tankönyveinkben: „Lehulltak a láncok, a régi igák, /A munka s a munkás az élen. /Most fölfele, a csúcs felé dobban a láb, /A végzet nem úr már a népen. /Hogy éljen, kívánjuk a Köztársaságunk, /Előre, előre tovább, /Közös utat a dolgozók alkotó, hű keze vág” stb. Dallamát Matei Socor, a bukaresti zsidó hitközség tagja szerezte. Hat évig énekelték ezt, akkor a párt felfedezte a súlyos fogyatékosságot, hogy nem szerepel benne a Szovjetunió, ezért új himnuszt kellett rendelni. Dan Desliu és Eugen Frunza megírta a szöveget: „Te slavim Romanie, pamant parintesc,” dallamát komponálta ugyanaz a Matei Socor. Később éppen az lett a baja, amiért született: hogy szerepelt benne a felszabadító szovjet nép. Akkor ugyanis kimondták, hogy az országot a román hadsereg szabadította fel. 1977 júniusában ezért új himnusz született: Ciprian Porumbescu (eredeti családnevén Golembiovschi) „Trei culori cunosc pe lume” kezdetű dalába Nicolae Ceausescu saját kezűleg a szocialista köztársaságot éltető sorokat plántált. Ez három hónapig élt, ugyanis – bizonyára moszkvai figyelmeztetésre – módosították olyan értelemben, hogy a kommunista internacionalizmus szellemét is tükrözze. – Ezt váltotta fel a Desteapta-te romane. /Barabás István: Kinek ébredjünk? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./
2005. október 12.
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Oktatási Szakbizottság és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) közös felhívást tett közzé: október 17-én tüntetést szerveznek az önálló magyar egyetemért. Mindenki hozzon gyertyát és könyvet! – kérték. 1959-ben az önálló, magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet a Babes Egyetemmel való összeolvadásra kényszerítette a román kommunista kormány. Így jött létre a Babes–Bolyai Tudományegyetem. Ezt Nicolae Ceausescu későbbi diktátor, és munkatársa, a későbbi államelnök, Ion Iliescu irányította. Jelenleg kevés a magyar diák a felsőoktatásban, kevesebb magyar fiatal jut jövedelmező állásokhoz, felgyorsult az erdélyi magyarság elszegényedése Miközben a magyar népesség aránya Romániában 6,6%, a magyar egyetemi hallgatók aránya mindössze 4,4%, és ebből csak 1,6% tanulhat magyar nyelven. A mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti, művészeti szakokra járó diákok nem tanulhatnak magyarul. A magyar tannyelvű Partiumi Keresztény Egyetem és Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem esete előzmény nélküli Európában: ezeket anyagilag csak a magyar állam támogatja, miközben az általuk szolgált erdélyi magyar közösség a román államnak fizet adót. A Babes–Bolyai Tudományegyetem a hivatalos propagandával ellentétben – nem multikulturális: az egyetemi épületekben nincsenek magyar feliratok, a fontosabb egyetemi kiadványok szinte kizárólag csak román nyelven jelennek meg, ·az okleveleket, bizonyítványokat csak románul állítják ki, az ügyintézésben nem használható a magyar nyelv. A magyar egyetemi közösségnek – a magyar „tagozatnak” – nincs autonómiája: a döntéshozás minden szinten a vegyes testületekben, többségi szavazattal történik, így a magyar képviselők javaslatait mindig le tudják szavazni (és gyakran le is szavazzák). Egyes szakokon – pl. jog, geológia – igen alacsony a magyar oktatók száma, ami arra kényszeríti a magyar diákokat, hogy számos tantárgyat románul tanuljanak. Az általános és középiskolás magyar diákok számos diszkriminációnak vannak kitéve Súlyos diszkrimináció, hogy a román nyelv anyanyelvi szintű ismeretét követelik a képességvizsgán és az érettségin. Románia történelmét és földrajzát a magyar iskolákban is román nyelven tanítják, és megtagadják a moldvai csángók magyar nyelvű oktatásának megszervezésére vonatkozó igényt. Az őshonos nemzeti kisebbségeknek Európa számos országában sikerült elérniük az önálló, állami felsőoktatási intézmények működtetésének jogát (spanyolországi katalánok, finnországi svédek, macedóniai albánok, moldvai gagauzok, szlovákiai magyarok). Finnországban az alig 80 ezres számi kisebbség is önálló állami egyetemmel rendelkezik. Követelések: Állítsák vissza az államilag finanszírozott magyar tannyelvű Bolyai Egyetemet! Első, sürgős lépésként hozzanak létre önálló magyar karokat a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. A jövő tanévtől induljon be a Bolyai Egyetem; ennek során a Babes–Bolyai Tudományegyetem infrastruktúrájának 25%-a kerüljön a Bolyai Egyetemhez, beleértve a székelyföldi kampuszokat és a főépület felét is. Bővítsék ki az állami magyar nyelvű felsőoktatást, indítsanak magyar csoportokat a mérnöki, mezőgazdasági, állatorvosi, erdészeti és művészeti szakokon! Ezeket a csoportokat idővel vegye át az önálló állami magyar felsőoktatási hálózat. A román állam is támogassa anyagilag a Sapientia-EMTE és Partiumi Keresztény Egyetem fenntartását! Általános és középiskolás diákoknak ne kelljen románból anyanyelvi szintű vizsgákat tenniük! Románia történelmét és földrajzát tanítsák magyarul az iskolákban! Tanulhassanak anyanyelvükön a csángó-magyarok! Autonómiát a teljes magyar oktatási hálózatnak, beleértve a közoktatást és felsőoktatást is! Ezeket a követeléseket közel 600 000 érintett erdélyi magyar támogatta az RMDSZ aláírásgyűjtése során – egyelőre eredménytelenül. Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Oktatási Szakbizottság Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) /Legyünk ott mindannyian! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./
2005. december 16.
Ha Nicolae Ceausescunak sikerült volna fenntartania hatalmát, talán most szabadulnának a börtönből a temesvári református gyülekezetnek azok a tagjai, akik 1989 decemberében példát merítettek Tőkés László bátorságából. 16 év telt el a temesvári forradalom kirobbanása óta. Az országnak azóta sikerült kiszabadulnia Kelet szorításából: tagjává vált a NATO-nak, és az Európai Unió küszöbén várja a bebocsáttatást. A politikai eredmények azonban nem nyújtanak vigaszt azoknak, akiknek az egyéni sorsa alig javult valamit. /Gazda Árpád: Hitetlenül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 16./
2006. január 4.
Bár sikeresen versenyvizsgázott az Országos Rendőr-főkapitányságnál (IGP), formai okokból még késik Albert-Tóth Jakab százados beiktatása a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság (IPJ) parancsnokhelyettesi tisztségébe. Személyében első ízben lesz magyar nemzetiségű vezető beosztású rendőrtiszt a megyei rendőrség élén, miután 1985 őszén a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál bekövetkezett robbantásos merénylet nyomán Nicolae Ceausescu utasítására a belügyminisztérium leváltott két magyar nemzetiségű vezető beosztású tisztségviselőt. A 39 éves Albert-Tóth százados építészmérnöki és jogi oklevél tulajdonosa, illetve részt vett korábban két egyetem utáni továbbképzőn. /Domokos Péter: Magyar alparancsnok Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./
2006. január 13.
Mivel a román nacionalizmus szószólói – akik között szép számban vannak magyar egyetemi oktatók is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni, a Bolyai Kezdeményező Bizottság szükségesnek tartotta az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni. A vitaanyagot a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusai: Bodó Barna politológus, Hantz Péter elméleti fizikus és Kovács Lehel informatikus állította össze. A cikket rövidített változatban közölte a lap. 1. Sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok. Igenis, vannak. A finnországi svédek (lélekszámuk 300 000), a norvégiai lappok (lélekszámuk 80 000), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk 6 000 000), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk 500 000), a moldvai gagauzok (lélekszámuk 150 000) és a macedóniai albánok (lélekszámuk 700 000) rendelkeznek egy vagy több anyanyelvű egyetemmel. 2. A magyar fiatalok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat a román felsőoktatásban. Ez nem igaz. A romániai magyar lakosság részaránya a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 6,6 százalék. A 650 335 romániai egyetemi hallgató közül a román oktatási és kutatási minisztérium 2005-ös adatai szerint mindössze 29 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4 százaléknak felel meg. Romániában megközelítőleg 400 000 lakosra jut egy állami egyetem, így több mint három állami magyar egyetem működtetése volna indokolt. 3. Széles körű, anyanyelven tanulható szakválaszték áll az egyetemre felvételiző magyar fiatalok rendelkezésére. Ez nem igaz. Egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés. Nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és legtöbb művészeti szakon sem. Habár formailag létezik magyar nyelvű jogászképzés a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a tárgyak döntő részének oktatása románul folyik. Ezeknek a hiányosságoknak tudható be, hogy a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze 10 000 diák tanulhat anyanyelvén, ami az összes romániai egyetemi hallgató 1,6 százaléka. 4. A magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya. Sajnos, nincs így. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60%, a magyar népességben csupán 4,48%, mintegy 30 000-rel kevesebb, mint elvárható volna. 5. A magyar diákok nem támogatják a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását. Ez nem igaz. Az állítás egy 1996-ban megszervezett, sokak által vitatott felmérés hamis értelmezéséből származik. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar diákság 80 százaléka támogatja a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulását. 6. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne. Ezt a hamis érvet azok a román oktatók hangoztatják, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat a legtöbb karon teljesen alárendelt a román vezetésnek. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollégák érdeklődési köre szerint összeállított tantervek szerint tanítani. A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait. A magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60–40%. 7. Sok tárgyból nincs megfelelő számú magyar oktató. Részben igaz, de ez semmiképpen nem lehet a magyar felsőoktatás fejlesztésének akadálya, sőt, ellenkezőleg. Eddig is számos esetben sikerült a hiányt erdélyi szakemberekkel, illetve magyarországi vendégtanárokkal pótolni. 8. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar végzősök románnyelvtudás-szintjének csökkenéséhez, közvetve pedig a Magyarországra történő kivándorlás fokozódásához vezetne. Ez nem igaz. A román nyelvet nem az egyetemen, hanem az általános iskolában tanulják meg a diákok. A román szaknyelvet el lehet sajátítani terminológiai előadások beindításával (ilyenek ma nem léteznek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen). Ugyanakkor nincs arra bizonyíték, hogy a feltételezett hiányos románnyelv-tudás a Magyarországra való kivándorlás mozgatórugója lenne. 9. A Sapientia – EMTE-n gyenge a képzés színvonala, nagy a tanárhiány, és rengeteg problémával küzdenek, tehát az erdélyi magyarság képtelen színvonalas felsőoktatási intézmények fenntartására. Hamis állítás. Az egyetemalapítás sohasem problémamentes, de az EMTE legtöbb szakja sikeresen túljutott a kezdeti nehézségeken. Önálló intézmények nélkül soha nem fog kiépülni magyar oktatói gárda. Olyan jellegű problémák, mint amilyenek az EMTE-n jelentkeznek, a BBTE román tagozatán indított új szakok esetében is előfordulnak, csak senki nem beszél róluk. 10. Nincs szükség a Bolyai Egyetem újraindítására, a magyar felsőoktatás gondjai az EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) román állami társfinanszírozással megoldódnak. Elterelő állítás. A román politikai vezetés szándékosan szabotálja a romániai magyar adófizetők pénzének a magyar nyelvű felsőoktatásra való arányos visszafordítását. A magyarországi adófizetők pénzén felépített és működtetett magyar tannyelvű magánegyetemek (EMTE, PKE) a felsőoktatási gondokat próbálták megoldani, de ezáltal nem szűnt meg az állami szintű diszkrimináció. Nemzetközi viszonylatban is példátlan, hogy egy ország adózó polgárai egy más ország anyagi támogatása révén jutnak alapintézményi lehetőségekhez. A romániai magyaroknak alkotmányos joguk, hogy anyanyelvükön állami felsőoktatásban vehessenek részt. 11. A piac nyomását kell érvényesülni hagyni, amire tényleges igény van, az létrejön. Azért tanulnak sokan románul, mert ez előnyösebb nekik. Téves alapállás. A román politikai és akadémiai vezetés számos eszközzel akadályozza, hogy a magyar diákság igényeinek megfelelő anyanyelvi felsőoktatás alakulhasson ki. Erre a legjobb példa, hogy az EMTE sok szakán túljelentkezés van. Ezekre a többnyire mérnöki szakokra tehát nagy a piaci igény, mégsem jöttek létre az állami felsőoktatás kereteiben. Van igény magyar mezőgazdász-, erdőmérnök- és állatorvosképzésre is, ezek megszervezése mégis heves nacionalista ellenállásba ütközik. 12. A BBTE multikulturális egyetem. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az egyetemnek a magyar nyelv nem hivatalos nyelve. A magyar nyelvű feliratok teljességgel hiányoznak, a fontosabb hivatalos kiadványok szinte kizárólag román nyelven jelennek meg. Az egyetem kizárólag román nyelven ad ki okleveleket. Az egyetemi adminisztrációban alig dolgozik magyar nemzetiségű. A magyar oktatók helyzetét, mellőzöttségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a teológiai karokat leszámítva egyetlen természet-, humán vagy társadalomtudományi karnak sincs magyar dékánja. 13. A román állam nagylelkűségéről tanúskodik, hogy a magyarul tanuló egyetemi hallgatók fejkvótáját a románokéhoz képest a kétszeresére növelték. A magyar felsőoktatás fajlagos költsége valóban magasabb, de alkotmányos állami kötelesség a demográfiai súlyból származó hátrány ellensúlyozása. Nagylelkűség helyett kötelezettségről kell szólni. Ha figyelembe vesszük, hogy a román állam évente átlagosan mindössze 500 eurót költ egy diákra, míg a nyugat-európai átlag 5000 eurót, nyilvánvalóvá válik, hogy a román felsőoktatás normális finanszírozása mellett nem volna szükség ilyen mértékű kiegészítő támogatásra. 14. A magyar tagozat anyagilag nem tudna megállni a saját lábán. Ez nem igaz. A fejkvóta kétszeresre emelése mellett a három magyar kar minisztériumi szakértők véleménye szerint is életképes lenne. Az összevont szakokból álló átfogó karok rendszere védelmet biztosítana a pillanatnyilag kevésbé népszerű szakok diáklétszám-ingadozásaival szemben is. Mivel a magyar tagozaton igen kicsi a professzori rangú, magas fizetésű oktatók száma, és több karon arányaiban is kevesebb a magyar oktató, a különválás anyagilag még előnyökkel is járhatna. A leendő Bolyai Egyetemnek meg kell örökölnie a jelenlegi BBTE infrastruktúrájának arányos részét (kb. 25–30 százalékát, beleértve a székelyföldi campusokat és a főépület felét). Ez az igény mindenképpen jogosnak tekinthető. 15. A jelenlegi demográfiai hullámvölgyben az önálló egyetem a hallgatóhiány következtében anyagilag ellehetetlenül. Magyarország elszívja a hallgatókat, és ez a folyamat még erősödni fog Románia EU-csatlakozása után. Részben igaz. Az erdélyi magyarság lélekszáma másfél millió, és félmilliós lélekszám alatti kisebbségnek is van anyanyelvű állami felsőoktatási intézménye. Ugyanakkor igen jelentős tartalékok vannak az erdélyi magyar közoktatási rendszerben is: a magyarul tanuló nyolcadik osztályosoknak csak körülbelül a fele jut el az érettségiig. 16. A Bolyai Egyetem a kommunisták által erőszakosan létrehozott képződmény volt. Ennek pont az ellenkezője igaz. A Bolyai Egyetemet királyi rendelettel hozták létre 1945-ben egy pozitív kisebbségpolitika nemzetközi téren történő bizonyítása érdekében, és a kommunista román kormány szüntette meg 1959-ben. A román Babes Egyetemmel való egyesítés egyébként megtorlás volt az 1956-os magyar antikommunista szabadságharccal szimpatizáló erdélyi és kolozsvári események miatt, és soha nem volt jogi alapja. Az egyetem felszámolását Nicolae Ceausescu volt román diktátor és Ion Iliescu 1989 utáni román államfő vezényelte le. Számos magyar oktató, diák került börtönbe a Bolyai Egyetem felszámolásakor kifejtett nézetei miatt, mások öngyilkosok lettek. 17. Az önálló egyetem támogatói etnikai szegregációra törekednek. Ez nem igaz. A BBTE magyar tagozatának vezetői többször is leszögezték, hogy az önálló egyetem csupán az oktatás nyelvének tekintetében lenne magyar, a diákok, tanárok, alkalmazottak etnikai hovatartozására a felvételin és az alkalmazáskor sem lenne feltétel, mindkettő a nyelvi kompetenciát és a szakmai felkészültséget venné figyelembe. Az önálló magyar intézményrendszer a román politikai és akadémiai vezetés asszimilációs törekvéseivel szemben a magyar identitás megőrzését szolgálná. 18. A magyar karok, illetve a Bolyai Egyetem létrehozása etnikai konfliktusokhoz vezet. Hamis állítás. Az etnikai konfliktusok mindig a jogfosztottság eredményeképpen jönnek létre. Jó ellenpélda, hogy az EMTE létrehozása sem járt etnikai konfliktusokkal. A Bolyai Egyetem újraindítása és a magyar nemzeti közösség helyzetének rendezése az ország stabilitását erősítené és nemzetközi megítélését javítaná. 19. A magyar karok, a magyar egyetem laboratóriumi felszerelések nélkül maradnának. Rosszhiszemű állítás. Egy ilyen állapot jogilag indokolhatatlan lenne, és különben is mindkét fél érdeke a laboratóriumok közös fejlesztése és használata. Szervezési kérdésként kell kezelni. 20. A magyar egyetem, a magyar karok elveszítenék az egyetemi könyvtárakban levő könyveket. Hamis állítás. A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) a kulturális és vallásügyi minisztérium (tehát nem az oktatási és kutatási minisztérium) alá tartozó intézmény, a könyvek sem tartoznak a BBTE leltárába. 21. A magyar felsőoktatás fejlesztése csakis a román fél érdekeihez való idomulás révén valósítható meg. A célt palástoló állítás. Történelmi tények igazolják, hogy a román politikai vezetésnek egyik kiemelt prioritású célja az erdélyi magyarság – bármely kisebbségi közösség: lásd a németek és a zsidók példáját – teljes felszámolása. A cél: a többség és a kisebbség közötti viszony méltányos rendezése. És ez lehetséges. 22. A kisebbségi jogokért való küzdelem az EU politikai vezetőinek ellenreakcióját váltja ki. Ennek pont az ellenkezője igaz. Bár van olyan EU-politikus, aki a problémák elkendőzésére és a status quo megőrzésére törekszik, egyre több EU-döntéshozó ismeri el nyilvánosan, hogy az erdélyi magyarság nem követeli elég határozottan a jogait, és nem ragad meg minden rendelkezésére álló bel- és külföldi eszközt. Az EU-nak minden tagországot illetően egyetlen fontos érdeke van, hogy ne legyen ott állandó feszültséggóc. Ha úgy lesz csend, hogy az erdélyi magyarság belenyugszik a jelenlegi jogfosztott helyzetébe, senki sem fog jogokat követelni helyette. Amennyiben a magyar nemzeti közösség hosszabb időn át legitim módon kimutatja, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan számára, és kellő kitartásról tesz bizonyságot, az állandó problémaforrás zavarni fogja a nemzetközi közösséget és a román politikai vezetést, s belátják, hogy a megoldáshoz vezető út nem a jogok megtagadása, hanem a jogok megadása. /Harcolni kell jogainkért (Érvek a Bolyai Egyetem ellen – és ezek cáfolatai). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13. – a teljes változat: Szabadság (Kolozsvár), jan. 12., folyt.: 13., 14., 16., továbbá: Nyugati Jelen (Arad), jan. 14., 16. – ugyanez megjelent: Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10., folyt. jan. 17./
2006. január 19.
A Pro TV műsorának két fiatal történész volt a vendége: Marius Oprea és Stejarel Olaru, könyvük megjelenése alkalmából. A téma: a Szekuritáté és a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi kapcsolata. A szerzők világossá tették, hogy az ,,illetékesek” nem vagy csak nagyon ritkán bocsátják rendelkezésükre a dokumentumokat. Valami elképesztő titokmánia uralja ma is az Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/. Amikor kikérték a Stasival kapcsolatos dokumentumokat, több esetben is olyan választ kaptak, hogy ezek nem léteznek vagy titkosak. Ugyanakkor Berlinben a Stasi levéltárában hozzáférhettek román nyelvű dokumentumokhoz is. Mind Gheorghe Gheorghiu-Dej, mind Nicolae Ceausescu uralma alatt a politikai rendőrség, a kémszervezet élénk kapcsolatokat ápolt a ,,testvéri” országok megfelelő szerveivel. A két történész elmondott egy különös esetet: valamikor az ötvenes évek elején letartóztattak és elraboltak Berlinben egy német állampolgárt, Romániába hozták, három évig folyt a kihallgatása. Három év kihallgatás és a verések után váratlanul kiderül a tévedés: a delikvens, akit Berlinből elraboltak és illegálisan tartottak fogva, nem az a személy, akit keresnek. Kiengedték, a családnak azonban meghagyták, hallgassanak az ügyről. Amikor erre a személyre vonatkozó adatokat kérték ki az SRI-től, a hivatal azt válaszolta, hogy számukra a szóban forgó név ismeretlen. Amikor azonban nyomtatásban is megjelent a rémregénybe illő eset, kiderült, mégiscsak létezik a dosszié. /Bogdán László: A szeku és a Stasi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./
2006. február 9.
Huszonhárom országból hetvenkilenc tudós aláírását gyűjtötte össze a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem támogatásáért. Az ügy érdekében írt levelet a testület José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu államfőnek és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek is elküldi. A levél tartalmát a BKB-tagjai február 8-án három helyszínen – Kolozsváron, Budapesten és Salzburgban – ismertették. Így a szervezők azt remélik, hogy az ügy nagyobb figyelmet kap nemzetközi színtéren is. Bodó Barna, a BKB elnöke és Kovács Lehel, a BKB-tagja Kolozsváron elmondta: Budapesten Hantz Péter, Salzburgban pedig Péntek Imre mutatta be a sajtónak a levél tartalmát. Az 1990 óta példátlannak számító aláírásgyűjtést az elmúlt két hónapban végezték. Emlékeztetettek, 1990-ben volt még egy hasonló akció, akkor Michael Atiyah kezdeményezésére az Oxford Egyetem Matematika Intézetének nevében 18 munkatárs írta alá a levelet. A tanuláshoz való jog címet viselő dokumentum megállapította: a Bolyai Egyetem „1945-től 1959-ig működött, és kitervelt felszámolása, erőszakos beolvasztása a dominánsan román tannyelvű Babes–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE), egyike volt Nicolae Ceausescu személyes politikai győzelmének”. Az aláírás kezdeményezői emlékeztetnek, hogy az utóbbi tizenöt évben a felsőoktatásban nem sikerült elérni a nyelvi egyenlőséget. „Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi egyetemi struktúra nem szolgálja megfelelő módon a romániai magyar nyelvű szakemberképzést. Noha Magyarország kormánya két magánegyetemet is fenntart Erdélyben, a romániai magyar fiatalok számaránya a felsőoktatásban jóval a demográfiai arányok alatt van” – áll a levélben. Európában és máshol sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, amelyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás. Végül megjegyzik, ismerik a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézségeket, de úgy gondolják, hogy egy valóban demokratikus társadalom létrehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliónyi magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. „Ennek érdekében sürgetjük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításáért” – áll a levélben. Az aláírók között kilenc Nobel-, illetve az ezzel egyenrangú Abel- és Wolf-díjas tudós is szerepel, közöttük megtalálható Elie Wiesel, Oláh György, Lovász László. Kézjegyével ellátta még a BBTE két díszdoktora is. A megkeresett tudósok közül tizenöten nem válaszoltak a BKB levelére, de az aláírók száma nőhet, ugyanis a szervezők bejelentették, hogy fél évente megismétlik ezt az aláírásgyűjtési akciót. A három vezető politikushoz elküldendő iratcsomóhoz rövid szándéklevelet is csatoltak, amit Kónya-Hamar Sándor képviselő, europarlamenti megfigyelő és Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke is aláírt. Bodó Barna kifejtette, az aláírásgyűjtésen kívül folyamatban van az Európai Parlamenti képviselők megkeresése is. Hozzátette: eddig tizenöt találkozójuk volt, amelyen az önálló egyetem kérdésében kértek támogatást. Kovács Lehel szerint az állami magyar felsőoktatási intézmény létrehozása után a Bolyai és a Babes egyetem együttműködhet a Babes–Bolyai Konzorciumnak nevezett szervezet keretében. Szerinte így nem válik szükségessé, hogy a jelenlegi infrastruktúrát elkülönítsék egymástól a román és a magyar tagozat számára. Mivel a magyar nemzetiségű diákok száma körülbelül az egyetem diákjainak 25 százalékát teszi ki, elég lenne, ha a termek, laboratóriumok használatában ennek az aránynak megfelelő használati időt szabnának meg. A BBTE szenátusa február 20-án tűzi napirendre a magyar karok kérdését. Az Oktatási Minisztériumban jelenleg az új felsőoktatási törvényen dolgoznak – tájékoztatta a Szabadságot Kötő József államtitkár. Azt tervezik, hogy a felsőoktatási intézmények keretében új karok létrehozása ne csupán az egyetemi szenátus jogkörébe tartozzon, hanem kormányrendelettel is létre lehessen hozni azokat. /Borbély Tamás: Világhírű tudósok a Bolyai Egyetemért. Nagyszabású aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./ 1990. július 7-én a The Times hasábjain jelent meg egy olyan nyílt levél, amelyet 18 amerikai tudós írt alá Sir Michael Atiyah, Abel-díjas matematikus vezetésével, amelyben kérték a magyar nyelvű Bolyai Egyetem azonnali újraindítását. Ezt a levelet egészítették ki és frissítették fel a kezdeményezők. A nyílt levélben arra hivatkoznak, hogy „Európában és máshol is sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, melyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás.” Bodó Barna hangsúlyozta, a jelenlegi belpolitikai viszály nem hátráltatja őket munkájukban, kialakított program szerint haladnak. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora szerint az arra vonatkozó döntés, hogy legyen-e magyar nyelvű állami egyetem vagy sem, a kormány hatáskörébe tartozik. Úgy véli, a BBTE az európai normáknak megfelelő multikulturális intézmény, ami jól működik jelenlegi formájában. „A Bolyai Kezdeményező Bizottság nyílt levelével kapcsolatban a BBTE magyar vezetőségének nincs hivatalos álláspontja, de hivatkozhatunk a régebb megfogalmazottakra, mert a kérés nem új, csak éppen egy újabb beadvány jelent meg” – mondta Nagy László rektor-helyettes. Nem biztos, hogy jót tesz a magyar nyelvű oktatásnak, ha a Babes-Bolyai Tudományegyetemet kettéválasztjuk – mondta Nagy. /Debreczeni Hajnal, Antal Joós Erika: Nobel-aláírók a Bolyaiért? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./
2006. május 25.
A magyar karokért és az egyetemért küzdő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) egy tekintélyes német lapban megjelent cikk alapján Andrei Margát, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Akadémiai Tanácsának elnökét Ceausescu dicsőítésével, a kommunizmus alatt tisztség betöltésével, valamint cenzori feladatok ellátásával vádolta. Hantz Péter, a BKB szóvivője a Frankfurter Allgemaine Zeitung május 22-i cikkét ismertette, amely élesen bírálja a BBTE-t, mivel az nem biztosítja a magyar felsőoktatás megfelelő fejlődését. A cikk Andrei Margának a múltjára is kitér. Hantzék a sajtótájékoztatón egykori, Marga által aláírt újságcikkeket mutattak be, melyekben Nicolae Ceausescu diktátort dicsőítette, és az egyetem egykori rádiójának cenzoraként is működött. A kolozsvári egyetem sajtóközleményben határozottan visszautasította a BKB-sok „alaptalan és rágalmazó” vádjait, miszerint a BBTE-n diszkriminálnák a magyar diákokat. Az egyetem vezetősége elítéli az intézmény személyiségei ellen irányuló befeketítési szándékkal születő támadásokat. Szász Csaba, a BKB tagja emlékeztetett, hogy tavaly decemberben egy petícióval keresték meg az Országos Diszkriminációellenes Tanácsot. Azt kérték a tanácstól, hogy a magyaroknak idegen nyelvként oktassák az államnyelvet, a vizsgakövetelmények is ehhez igazodjanak. A diszkriminációellenes tanács válaszában elismerte, hogy román és magyar gyerekek között e tekintetben sérül az esélyegyenlőség elve. A sajtótájékoztatón jelen levő Kása Zoltán, a BBTE matematika szakos oktatója közölte: az általuk megkeresett jogászok szerint a Bolyai Egyetem jogilag továbbra is létezik, mivel a Babes és a Bolyai Egyetem összeolvadásából létrejött Babes–Bolyai Tudományegyetem alapító okirata nem létezik. /B. T.: Andrei Marga kommunista múltját bányászta elő a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./
2006. május 26.
Az Új Magyar Szónak nyilatkozó szemtanúk szerint sem írtak alá alapító okiratot a kolozsvári Babes és Bolyai egyetemek 1959-beli, pártdöntésre végrehajtott egyesítésénél. Ennek alapján meglehet, hogy jogilag nem is létezik a mai Babes-Bolyai Tudományegyetem. Az alapító okirat hiányát a Bolyai Kezdeményező Bizottság vetette fel, a felsőoktatási intézmény vezetősége szerint ezt a kérdést a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálására hivatott szervekre kellene bízni. „Mindennemű jogi formaságot mellőző pártdöntés volt a Babes és a Bolyai Egyetem egyesítése. Nem tudok róla, hogy bármiféle alapító okirat létezett volna a két tanintézmény összeolvasztásánál” – mondta el Péter György professzor, aki 1959-ben személyesen is jelen volt azon a nagygyűlésen, ahol Nicolae Ceausescu bejelentette a két egyetem egyesítését. „Az 1956-os események után személyesen Ceausescu jött Kolozsvárra, hogy elemezze a helyzetet, ő irányította a két egyetem egyesülését. A fő érv az volt, hogy a magyarság nem élhet szeparatizmusban” – emlékezett a fél századdal ezelőtti eseményekre a professzor. Kása Zoltán volt rektor-helyettes szerint az akkori minisztertanácsnak kellett volna alapító-okiratot kibocsátania, ilyen viszont nem létezik. Kötő József oktatásügyi államtitkár szerint a volt Bolyai Egyetem megszüntetése mindenképpen elfogadhatatlan lépés volt, amely jogorvoslatot kíván. Eközben a BBTE jogászai is megkezdték a kutatómunkát az ügyben, jelezte Ovidiu Pecican, a BBTE szóvivője. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora közleményében élesen bírálja a BKB tagjait, és azt javasolja, hogy „hagyják a történelmet a történészekre, ezt a kérdést pedig a volt kommunista intézmények és személyek kivizsgálásával foglalkozó hivatalos szervekre, ők pedig foglalkozzanak azzal, amiért az egyetem fizeti őket. Ha nem tetszik a jelenlegi helyzet, szabadon távozhatnak” – áll a rektor közleményében. /Debreczeni Hajnal: Egy szemtanú az egyesítésről. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./
2006. július 8.
Hivatalból eljárást indít a romániai Diszkriminációellenes Tanács a „Románok az űrben” nevű számítógépes program ügyében. A most készülő, szeptemberben az interneten megjelenő „Romanians in Space”, azaz a „Románok az űrben” ingyenes szoftver egyik fejezetében ugyanis magyar szabadságharcosokat öldöshetnek a román világuralomról álmodozó játékosok. A játék forgatókönyve már megjelent a 2 Bed Design temesvári cég honlapján. Eszerint Nicolae Ceausescu 1998-ban meghódítja az Amerikai Egyesült Államokat, majd tíz évvel később már az egész Földet uralja. A játékban a román a kiválasztott nép, amely feléli bolygónk energiatartalékait. A kilátástalannak tűnő helyzetben az új uralkodó, Traian Basescu (Románia jelenlegi államfője) megígéri, hogy meghódítja a csillagrendszert is. Így is tesz, de az intergalaktikus háborúban, „az egykori Magyar Köztársaság újjászületik egy bolygón, s kinyilvánítja függetlenségét”. Basescu ezért kiadja a parancsot: meg kell semmisíteni a magyar szeparatistákat. A fejlesztők szerint csak egy jó viccről van szó, mondja Alexandru Duta ötletgazda és cégvezető. Románokként nem is találhattunk volna ki más főellenséget, mint a magyarokat, magyarázta. A Magyar Nemzet megkérdezte az ügyről a magyar külügyminisztérium szóvivőjét, de Polgár Viktor nem kívánt nyilatkozni. Asztalos Csaba, a romániai Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke elmondta: diszkriminatívnak és uszítónak tűnik a Románok az űrben elnevezésű játék témaköre, emiatt az általa vezetett intézmény hivatalból eljárást indít az ügyben. Kovács Péter, a kormányon lévő Romániai Magyar Demokrata Szövetség ifjúsági kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke a diákcsíny kategóriába tartozó rossz viccnek nevezte a játékot. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke kijelentette: a játék egyértelműen gyűlölködő, és noha a virtuális térben játszódik, a nemzeti identitás elleni merényletnek számít. /Kristály Lehel – Rostás Szabolcs: Magyarirtó játék készül Romániában – Fölháborodást keltett Erdélyben a fiatal szoftverfejlesztők ötlete – Hallgat a külügyi szóvivő. = Magyar Nemzet, júl. 8./
2006. augusztus 12.
Jogilag nem vonhatók felelősségre azok a politikusok, akikről megállapítják, hogy másoknak ártva, együttműködtek a kommunista hatalmat kiszolgáló Szekuritátéval, noha korábban ennek ellenkezőjét vallották, jelentette ki Frunda György, az RMDSZ szenátora, hozzátéve: őket csak a szavazópolgárok „büntethetik meg” a következő választásokon. A legutóbbi parlamenti választások előtt ugyanis minden törvényhozónak nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy együttműködött-e az egykori Szekuritátéval, vagy sem. Augusztus 11-én a Gandul című napilap nyilvánosságra hozta annak a 29 politikusnak a listáját, akikről a titkosszolgálatoktól az elmúlt hetekben újabb dossziék érkeztek a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS). A neveket Cazimir Ionescu, a CNSAS szóvivője nem erősítette meg, ugyanakkor megállapítható, hogy az elmúlt napok kiszivárogtatásainak zöme hitelesnek bizonyult. Ezen a listán a politikusokat több kategóriába sorolták annak függvényében, hogy milyen viszonyuk volt az egykori politikai rendőrséggel. A megfigyeltek iratcsomójával rendelkezik az a személy, akinek minden lépését az egykori Szekuritáté nyomon követte. A hálózati típusú iratcsomóval azok rendelkeznek, aki nyilatkozatban vállalták, hogy jelentéseket írnak a politikai rendőrségnek. Ha valakiről megfigyelési dosszié kerül elő, az még nem garancia arra, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval, hiszen a titkosszolgálat a megfigyelt személyek egy részét is behálózta. Így például a Gandul szerint Frundának a megfigyelési dossziéja mellett hálózati iratcsomója is előkerült. A helyzetet bonyolítja, hogy az iratok között sincs rend, s az átvilágítók sokszor a megfigyelési dossziékban egyértelműbb, besúgói múltról tanúskodó bizonyítékot találnak, mint a hálózati aktákban. Az RMDSZ-es vezetők közül eddig mind cáfolták azt a gyanúsítást, hogy együttműködtek volna az egykori politikai rendőrséggel. Korábban Markó Béla, Verestóy Attila és Frunda György is hangsúlyozta, hogy csak megfigyeltek voltak, Borbély László pedig tagadta, hogy aláírt volna nyilatkozatot a Szekuritáténak. Sógor Csaba is cáfolta, hogy együttműködött volna az egykori titkosszolgálattal. Közölte: Tőkés Lászlóval folytatott kapcsolatáról kellett három jelentést írnia, az első kettőt 1984-ben, a harmadikat pedig 1989-ben, a Román Kommunista Párt novemberi kongresszusa előtt, amikor nyílt levelet intézett Nicolae Ceausescuhoz, hogy a hatóságok hagyják abba Tőkés László zaklatását. Kelemen Hunor elmondta: két egyetemista társát fedezte fel besúgói közül az eddig rendelkezésére bocsátott iratokból. Garda Dezsőt sem lepte meg, hogy megfigyelték, szerinte a Szekuritáté utóda, a Román Hírszerző Szolgálat az ő telefonbeszélgetéseit még manapság is lehallgatja. /B. T.: Frunda: Csak a szavazók ítélkezhetnek a politikusokról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./
2006. augusztus 26.
Az 1940. évi bécsi döntés augusztus 30-i évfordulóján a román médiában kötelező módon feltámad halottaiból Dücső Csaba, hogy megtestesítője legyen a vérszomjas magyarnak, aki Észak-Erdély megszállása után az itt rekedt egymillió főnyi román közösség jogfosztásával, mi több, véres „rendcsinálással” igyekezett a Trianon óta elszenvedett sérelmeket megtorolni. Dücső Csaba neve az elkövetkező napokban biztosan újólag feltűnik a román sajtóban. Ezelőtt nyolc évvel, 1998 decemberében történt, hogy bizonyos Traian Golea, az amerikai román emigráció floridai egyletének élharcosa levélben hívta fel Románia elnökének figyelmét a veszélyre: Dés város magyarjai emléktáblát akarnak állítani Dücső Csabának, annak az írónak, aki hatvan évvel azelőtt Nincs kegyelem című regényében az erdélyi románok kiirtására buzdította olvasóit. Valójában a dési tervből egy szó sem igaz. Dücső Csabát Ion Lancranjan hírhedt, 1982-ben Bukarestben megjelent meg könyve, a Cuvant despre Transilvania mentette ki a megérdemelt feledésből. Lancranjan magyarellenes vádaskodásait tartalmazó könyvét valószínűleg Nicolae Ceausescu hagyta jóvá. A budapesti ellenvéleményt Száraz György fogalmazta meg Válasz egy furcsa könyvre címmel (Valóság, 1982/10): lapról lapra mutatta ki légből kapott adatait, sorolta fel románellenes „idézeteit” Illyés Gyulától, Méliusz Józseftől, sőt Kádár Jánostól, mely „idézetek” soha, sehol nem hangzottak el. Lancranjan könyve Ceausescu 1978. évi amerikai látogatása után, az annak nyomán elszabadult ádáz magyarellenes kampány része volt, azzal a céllal, hogy kimutassa: a Ceausescu ellen New York-ban szervezett, emlékezetes tüntetéssorozatot horthysta háborús bűnösök, vagyis a bécsi döntés után Észak-Erdélyben ártatlan románokat gyilkoló magyar hóhérok szervezték. Ion Lancranjan ezek ideológusává avatta Dücső Csabát, aki aztán 1989 után a román extrémizmusnak is fő érve maradt a magyarság kollektív bűnösségének bizonygatására. Varga János irodalomtörténész felkutatta és a Mozgó Világ 1987/6-os számában közzétette, mi az igazság Dücső Csabával kapcsolatosan. Létezett ugyan, de egész életében ismeretlen, dilettáns író maradt. Nincs kegyelem címmel 1939-ben adta ki kisregényét. Regény volt, nem pedig mozgósító tettekre serkentő röplap, mint ahogy azt Lancranjan állította. Hőse, Torday Levente valóban arról álmodozik, hogy megöl minden útjába kerülő románt, miután elborzadva olvasott a Horea-felkelés magyarellenes atrocitásairól, amelyek egyébként valóban megestek, lásd David Prodan akadémikus monográfiáját. Dücső Csabát bizonyára Eminescu Geniu pustiu című regénye ihlette meg: ebben az 1848–1849-es események során a főhős, egy erdélyi román tanító arról ábrándozik, hogy kiirtja a magyarokat. Lancranjan nem tudott magyarul, adatait, „idézeteit” tálcán kapta a párttól. Ilyen fedezettel a háta mögött nem jött zavarba, mikor Száraz György cáfolata nevetséges helyzetbe hozta, hanem Vocatie constructiva című, sebtében összecsapott cikkgyűjteményében válaszolt. Forrásait most sem jelölte meg. Ion Lancranjan 1991. március 4-én meghalt, de magyarellenes műveinek köszönhetően megérte, hogy az Iliescu-rendszertől és az 1989 után színre lépő sovén-nacionalista pártoktól minden kitüntető címet, díjat megkapott. Azután könyveivel együtt feledésbe merült, ami azonban Dücső Csabáról nem mondható el. /Barabás István: Az élet fonákja. Ismerkedjünk Dücsővel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./
2006. augusztus 28.
Lavinia Sandru, a Nemzeti Kezdeményezés Párt (PIN) alelnöke a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS) „szerzett” dokumentumokat mutatott be a sajtónak, amelyek bizonyítják, hogy Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt /PRM/ elnöke 1989 előtt politikai rendőrségi tevékenységet folytatott. A bemutatott dokumentum Aron Bordea szekus vezérőrnagy jelentése Vadim Tudor és Mihai Bandac festőművész találkozójáról. A politikus a sajtó rendelkezésére bocsátotta azt az 1983. februári keltezésű levelet is, amelyet Corneliu Vadim Tudor Nicolae Ceausescunak írt. Ebben egyebek közt hűségéről biztosítja az ország teljhatalmú urát. „Fiúi tisztelettel, Vadim Tudor” – zárul a levél. A PRM elnöke azonnal reagált a vádakra és bejelentette, az „elhangzott képtelenségekért” bepereli Lavina Sandrut, és 20 milliárd lejes erkölcsi jóvátételt kér. A politikus Cosmin Gusát, a PIN elnökét és Mircea Dinescut, a CNSAS tagját sejti a támadás hátterében. Szerinte Gusa és Dinescu kétségbeestek amiatt, hogy a Külügyi Hírszerző Szolgálattól (SIE) az átvilágító testülethez jutott iratok szerint Vadim Tudor határozottan elutasította az együttműködést a Szekuritátéval. Mircea Dinescu szerint az ügyészségnek eljárást kell indítania a PRM elnöke ellen, aki korábban kijelentette: „engedjétek hozzám jönni a szekusokat”. /Cs. P. T.: Lavinia Sandru: Vadim besúgó volt. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./
2006. szeptember 9.
Nicolae Ceausescu szerint a magyarság volt az ország belső ellensége, és amikor a kommunizmus idején egyre erősebb lett a nacionalizmus, Ceausescu is egyre gyanakvóbbá vált a kisebbségekkel, különösen a magyarokkal szemben, nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke. A kijelentés válasz volt arra a kérdésre, hogy vajon igaza van-e Kincses Előd ügyvédnek, amikor azt állítja, hogy a volt Szekuritáté több magyar értelmiségi behálózott. Az elnök asszony véleménye szerint igaza van Kincsesnek, viszont ez tudományosan még nem bizonyított. A „belső ellenséget” jobban meg kellett figyelni. Ezért a Szekuritáté magyarokat is bevont a hálózatba. Enache elmondta, őt is megkörnyékezték, ugyanis folyékonyan beszélte a magyar nyelvet. Smaranda Enache válasza az volt, hogy a magyarok neki, a románnak nem mondanak olyasmit, amit ő aztán továbbmondhatna a Szekuritáténak. /(mózes): A „belső ellenséget” jobban kellett figyelni? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./
2006. november 1.
1956-ban a romániai egyetemista mozgalmak nem voltak sikeresek, nem terjedtek át a társadalom többi rétegére. Eredményük az lett, hogy a párt még inkább szorított a feltételeken: szigorúbban odafigyeltek a hallgatók társadalmi származására, teljesen betiltották a pártellenes kritikát, fokozták a propagandatevékenységet. Az új oktatáspolitika felvázolásában Nicolae Ceausescunak is fontos szerepe volt. Az egyetemeken először brutálisan elfojtottak minden ellenséges megmozdulást, majd olyan intézkedéseket hoztak, amikkel az egyetemistákat megbékítették. Elkezdték megszűrni az egyetemistákat politikai kritériumok alapján. Kizárták a volt politikai foglyokat, de azokat is, akiknek a családjában volt politikai fogoly. Átvizsgálták a teljes tanári kart az „osztályellenség” felfedezése és kizárása érdekében. Fokozták az egyetemi informátori hálózat kiépítését. /Varga Andrea: A párt „ellenlép”. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./
2006. december 19.
Traian Basescu államfő december 18-án a parlamentben elmondott beszédében elítélte a kommunizmust: a Tismaneanu-jelentés szerint ez egy „törvénytelen” és „gyilkos” rendszer volt. A Nagy-Románia Párt (PRM) képviselői füttykoncerttel és bekiabálásokkal próbálták bojkottálni az ülést, illetve megakadályozni, hogy Traian Basescu felolvassa jelentését. Az államfő bejelentette: a Tismaneanu-jelentést az állam hivatalos dokumentumának nyilvánítja. Az eseményen jelen volt az európai kommunista ellenállás két nagy vezéregyénisége Lech Walesa volt lengyel és Zselji Zselev volt bolgár államfő is. A parlamenti együttes ülés a nagy-romániás képviselők heves tiltakozásával kezdődött. A nagy-romániások minden eszközt bevetettek, hogy Basescu ne mondhassa el beszédét, az államfőnek végül mégis sikerült mondandóját befejeznie. „A román állam elnökeként egyértelműen és határozottan elítélem a kommunista rendszert” – mondotta Basescu. Közel két órás beszédében az államfő a Tismaneanu-jelentésben bemutatott tények alapján bűnös és törvénytelen rendszernek nevezte a kommunizmust, együttérzését fejezvén ki mindazok iránt, akik szembeszálltak a rendszerrel. Az államfő az áldozatok tiszteletére emlékmű felállítását, illetve múzeum létrehozását kezdeményezte, valamint egy, a román kommunizmusról szóló enciklopédia összeállítását, és egy tankönyv kiadását javasolta. Basescu megemlékezett a kommunizmus áldozatairól: név szerint Iuliu Maniuról, Ion Mihalacheról, Dinu Bratianuról és Ion Fluerasról; az egyházak mártírjairól, Iuliu Hossuról, Sandu Tudorról, Vladimir Ghicáról, Richard Wurmbrandról, Márton Áronról; a demokratikus ellenzéki pártok képviselőiről, továbbá azokról az értelmiségiekről, akik felemelték hangjukat Nicolae Ceausescu ellen. Az államfő a rendszer legfőbb bűnei közé sorolta a nemzeti érdek feladását a Szovjetunióval szemben, a jogállamiság és a pluralizmus megsemmisítését, valamint a történelmi pártok tönkretételét. Közölte: a jelentés készítői 500 ezer és kétmillió közöttire becsülik a kommunizmus áldozatainak számát. Basescu a rendszer elítélésének indoklásaként említést tett a nemzeti, vallási, kulturális és szexuális kisebbségek üldözéséről, és a görög katolikus egyház megszüntetéséről is. Megemlékezett azokról a parasztokról, akiket a kollektivizálással szembeni ellenszegülésük miatt deportáltak kényszermunkára. Az etnikai megtorlások kapcsán említést tett a zsidók és németek elűzéséről, és arról, hogy e két kisebbség tagjait a román állam pénzért adta el. A jelentés elhangzása után Calin-Popescu Tariceanu kormányfő azt nyilatkozta a sajtónak: reméli, hogy az elhangzottaknak hatása lesz a következő nemzedékekre. A Román Kulturális Intézet elnöke, Horia Patapievici elmondta: a jelentés ismertetése alatt Corneliu V. Tudor emberei megfenyegették őt, hogy ledobják az erkélyről. „Szégyen, hogy ezt a huliganizmust nem ítélték el, az ülést be kellett volna rekeszteni!” Mircea Geoana, a PSD-elnöke szerint a jelentés az államelnök véleményét tükrözi, amellyel nem a jövőbe tekint, hanem régi sebeket akar feltépni. Az elhangzottakkal kapcsolatban pártjának nincs semmi elkötelezettsége, az egésznek csak az ország aktuális gondjairól való figyelemelterelés volt a célja. Ion Iliescu, a PSD tiszteletbeli elnöke, volt államfő, akinek a neve a jelentés több fejezetében is szerepel, nem vett részt az ülésen. /Traian Basescu elítélte a kommunizmust. Cirkusz, füttykoncert, bojkott a Parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 19./
2007. január 31.
A kommunizmus éveinek emléket állító tárlat nyílt január 26-án Bukarestben a Román Nemzeti Múzeumban. A kiállítás időpontja nem véletlen, hiszen ekkor volt a néhai diktátor, Nicolae Ceausescu születésnapja. A kiállítás a személyi kultuszt mutatja be, továbbá a kollektív tudat, a történelmi múlt rombolását. /Aranykor: propaganda és valóság között. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2007. március 22.
Az 1989-es rendszerváltás után a romániai polgári titkosszolgálat folyamatosan követte az erdélyi magyar közösség megnyilvánulásait. Jelentéseiben visszatérő motívum a helyi radikális csoportok külföldről történő támogatása és irányítása. Ezen a héten mutatják be a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) székelyföldi jelentését a bukaresti törvényhozásban, Nicolae Popa konzervatív párti (PC) honatya kezdeményezésére. Tavaly december második felében kezdte meg az autonómiaigénylést felmérni szándékozó belső népszavazását a Székely Nemzeti Tanács. Hasonló alkalmat adott a SRI elszámoltatására idén március elején az ezúttal az RMDSZ nevéhez kötődő Szövetség Székelyföldért Egyesület megalakulása Gheorghe Funar Nagy-Románia párti (PRM) főtitkárnak. Az SRI közvetlenül az 1990 márciusában bekövetkezett marosvásárhelyi véres események után alakult meg hivatalosan. Addig nyílt titok volt, hogy nem hivatalosan ugyan, de már három hónapja működik a belföldi polgári hírszerzés a bukaresti Turisztikai Minisztérium egyik irodájában. Erről írt Radu Portocala, Franciaországban élő román származású újságíró Egy palotaforradalom anatómiája című könyvében a kilencvenes évek elején. Nicolae Ceausescu államfő és kommunista pártfőtitkár menekülése után négy nappal a Belügyminisztérium keretében működő Állambiztonsági Főosztályt (DSS) megszüntették, majd állományát és infrastruktúráját rendelettel átvette a Honvédelmi Minisztérium. Hivatalosan az állam és kormány vezetőit 1989. december 26-tól 1990. március 20-ig a belföldi katonai hírszerzés tájékoztatta az országban zajló eseményekről. A rendszerváltás utáni években a polgári titkosszolgálat arról számolt be a törvényhozásban ismertetett jelentéseiben, hogy idegen országok ügyködnek Románia területén. „A külföldi kémszolgálatok akcióinak célja volt a nemzeti kisebbségek körébe történő beszivárgás mesterséges feszültségek keltése céljából a kisebbségek és a többségi lakosság között” – olvasható az 1990. novemberi SRI-jelentésben. Egy évvel később, amikor a Katona Ádám nevéhez kötődő Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) nevű RMDSZ-platform székely népgyűlést hívott össze az autonómia kikiáltására a Hargita megyei Agyagfalvára, a honvédelmi tárca hadgyakorlatot tartott az októberre meghirdetett népgyűlés előtti hónapokban Székelyföld több településén. Stefan Gusa tábornok katonai vezérkari főnök 1991. július 18-án azt nyilatkozta a berepülések kapcsán a közszolgálati televízió Pro Patria című katonai műsorában, hogy a könnyen elzárható hágókat és szorosokat ismertették a parancsnokokkal. Egy nappal később a genfi nemzeti kisebbségi konferencia a záródokumentumában kiállt a nemzeti kisebbségek védelméért. Október 17-én a bukaresti parlament elfogadta a SRI működését szabályozó törvénytervezetet. 1993-as jelentésében a SRI az EMK-ról azt állította, hogy 1992-ben külföldről kapott anyagi támogatást és egyben „külföldi intézmények tisztségviselői koordinálják a romániai szélsőséges irányzatokat”. Iliescu elnök elsősorban az általa horthysta-nosztalgikus és újfasiszta köröknek nevezett nyugati magyar emigrációt bírálta a velük rokonszenvező erdélyi körök támogatásával. „Az egyik Romániában akkreditált külföldi képviselő az általa megfelelőnek talált személlyel igyekezett helyettesíteni a kisebbségi közösség vezetőjét” – olvasható továbbá a jelentésben. Nem változott a helyzet a kilencvenes évek derekán sem. Továbbra is külföldi ügynököket azonosított a SRI a „magyar autonomista-szeparatista és revizionista akciók” támogatásában. 1995 februárjában és márciusában ismét harci helikopterek és harci repülőgépek jelentek meg több székelyföldi település légterében. Az SRI részére készült katonai felderítési jelentés szerint „a magyar többségű településeken feszült hangulatot keltenek az RMDSZ-vezetők provokatív és agresszív nyilatkozataikkal”. Ion Iliescu államfő 1995. március 4-én elfogadhatatlannak nevezte „egyes magyarországi politikai erőknek azt az igényét, hogy ők irányítsák a más államok területén működő magyar kisebbségek politikai tevékenységét”. Kedvező konjunktúra esetén nyíltan veszélybe kerülne Románia területi épsége, ha a magyar és ukrán nemzeti kisebbségek szervezeteitől származó egyes akciók ellenőrizhetetlenné válnának – fogalmazott Ovidiu Soare, a SRI alkotmányvédelmi osztályának vezetője. Két hónappal korábban Constantin Degeratu dandártábornok, a védelmi miniszter első helyettese azután látogatott Székelyudvarhelyre, hogy véget ért a Kárpát-medencei térség magyar polgármestereinek konferenciája, illetve az előtt a polgári fórum előtt, melyen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke és Németh Zsolt alelnök jelenlétében mutatta be a Temesvár szelleme című kötetét Tőkés László nagyváradi református püspök. 1997. szeptemberében ismertette Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor Erdély militarizálási tervét, mellyel megelőzhető lenne a koszovóihoz hasonló helyzet megismétlődése. 1998 nyarán a román védelmi minisztérium fővezérkarának pszichológiai műveleti osztálya gyakorlatot tartott Kovászna és Hargita megye határában, Havasi Gyopár 98 elnevezéssel. A SRI 1999. évi jelentése megemlíti, hogy szélsőséges szervezetek és külföldi titkosszolgálatok arra tesznek kísérleteket, hogy alapítványok és egyesületek álcája alatt szélsőséges csoportokat alakítsanak, de nem nevesíti ezeket. A 2000. és 2001. évi összefoglalókban csak általánosságokban fogalmazza meg helyzetképét a SRI, a 2002. évi jelentésében már olyan régiós autonomista vagy föderalista műveletekről számol be, melyek a romániai gyakorlattól eltérő földrajzi, történelmi és felekezeti hagyományú modelleket vesznek alapul. Az SRI szerint külföldi támogatást élvező belföldi körök a Románia külföldi arculatát hátrányosan érintő megnyilvánulásokat próbáltak kezdeményezni. Autonomista-szeparatista műveletek megerősödéséről adott hírt a SRI 2003. évi beszámolója: „A romániai magyar radikális körök a szervezési, gyakorlatibb akciókra tették a hangsúlyt az etnikai alapú területi autonómia megszerzési folyamatában”. Az SRI szerint törvénytervezetek előterjesztésével igyekeznek legitimálni szeparatista és alkotmánysértő autonóm kormányzati szerkezeteket. Az etnikai alapú autonomista-szeparatista terveket támogató radikális csoportok agresszivitásáról számolt be 2004. évi jelentésében a SRI: „Propagandatevékenységükkel párhuzamosan az ügyben érdekelt, külföldi támogatást élvező radikális magyar körök biztosították a Székelyföld régió széles körű autonómiáját célzó szervezési formulák kikristályosodását és konszolidációját, és folytatták törvényhozási kezdeményezéseiket a kitűzött célok jogi feltételeinek elérésére. ” A 2005-ös és 2006-os évi jelentések még nem hozzáférhetők. Szinte minden évi dokumentumban az áll, hogy a csoportok nem élveznek tömegtámogatást, „ennek ellenére az autonómiaelvek radikális színezetű, következetes hangoztatása kockázatot jelent a társadalmi stabilitás rovására. ”A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ 1992-ben elfogadott törvénye szerint /7. cikkely/: „A SRI célja a Románia területén kezdeményezett, szervezett vagy létrejött, nemzetbiztonsági vonzatú adatgyűjtési struktúráknak, illetve az ezekhez történő csatlakozásnak, valamint a távközlések törvénytelen vételét lehetővé tevő eszközök gyártásának, birtoklásának vagy használatának felderítése és elhárítása. ” /Domokos Péter: A román hírszerzés jelenléte a Székelyföldön 1990 után. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 22./
2007. április 26.
A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) kisebbségvédelmi képzést szervezett április 19-20-án Budapesten, amelyen tizennégy külhoni magyar fiatal vehetett részt. A képzés helyszíne a Miniszterelnöki Hivatal volt, mivel 1992-től az alapítvány Budapesten is fenntart egy irodát, s akkor ott kaptak helyiséget. Józsa Péter, a budapesti iroda vezetője bemutatta az emberjogi alapítvány történetét. 1976-ban alakult Hámos Lászlónak, az alapítvány jelenlegi elnökének a kezdeményezésére. Nicolae Ceausescu látogatást tett abban az évben az Amerikai Egyesült Államokban. Hámos László és társai tiltakozásuknak adtak hangot. 1989-ben lobbizásuknak köszönhetően az USA megvonta Romániától a legnagyobb vámkedvezményt. Az alapítvány a rendszerváltást követően új missziót is felvállalt. Ingyenes tárhelyeket biztosít a világhálón különböző kisebbségi magyar szervezeteknek, intézményeknek, így kerülhetett fel az internetre a kolozsvári Szabadság napilap már 1995-ben. Másik programja, hogy ösztöndíjat nyújt határon túli magyaroknak, akik kint tanulhatnak Amerikában. Továbbá honlapján (www.hhrf. org) mindig friss hírek találhatók a Kárpát-medencei, illetve a nyugati magyarság életéről. Tabajdi Csaba európai parlamenti képviselő szerint az erdélyi magyarok Janus-arcúak: egyik kezüket a szívükön tartják Tőkés püspökért, de az eszükkel és a másik kezükkel már Markó Bélára szavaznak. A szocialista politikus is elismerte, hogy egy kisebbségnek egyszerre szüksége van radikálisokra és mérsékeltekre, csak tudjanak együtt dolgozni. Törzsök Erika szerint az elmúlt tizenhét év bebizonyította, hogy Magyarország nem tudja megoldani a Kárpát-medencei magyarság kisebbségi gondjait. Eljött az ideje, hogy a magyar állam és a külhoni magyarság közösen határozza meg a célokat, és együttműködve tegyenek sorsuk javítása érdekében. Gál Kinga fideszes EP-képviselő elmondta, hogy kisebbségi kérdésben még mindig nagy az értetlenség az európai politikusok körében. Papp Gy. Attila: Kisebbségvédelem nemzetközi fórumokon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./
2007. május 5.
A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót mutatott be romániai magyar közösség vallási életéről, ezt angol és román nyelven is közölte. Romániában a román többség zömmel görögkeleti vallású. Ez a felekezet évtizedeken keresztül – egyfajta államvallásként – kiváltságos helyzetben volt. A románok között jelentős volt a görög rítusú katolikusok száma, ezt a felekezetet a kommunizmus idején törvényen kívül helyezték, templomaikat elkobozták, és a görögkeleti felekezetnek adták. A hívek egy része beolvadt a „nemzeti” egyházba, de sokan római katolikus hitre tértek. A románság keretében jelentős teret hódítottak az újprotestáns felekezetek is. A magyar lakosság zömmel a négy történelmi egyház híve, lélekszám szerinti sorrendben: református, római katolikus, unitárius ás evangélikus-lutheránus. Az újprotestáns felekezetek közül a magyarság körében a baptisták, illetve a hetedik napot ünneplő adventisták közössége számottevő. Az újság bemutatta a magyar lakosság hitéletét, felvázolva az egyes történelmi egyházak múltját. A Római Katolikus Egyházat illetően a kommunizmus idején az egyházi vagyont elvették, számos papot, püspököt bebörtönöztek, többen ott haltak meg. Megkísérelték létrehozni a Rómától független állami egyházat, de ez nem sikerült. Az ellenállás vezéralakja Márton Áron püspök megjárja a kommunista börtönöket, majd évekig házi őrizetben volt. Ő már a második világháború idején felemelte szavát az antiszemita rendelkezések ellen. A rendszerváltozás után lassan, nehezen megindul az ingatlanvagyon visszaszolgáltatása, az egyházi élet fejlődése. Az újság csak az Erdélyi Református Egyházkerületet mutatta be, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületetről nem adott számot. A kommunisták az egyházak iskoláit, intézményeit államosították. Az 1989-es változást követően lassan halad az államosított javak visszaadása. Ennek ellenére előbb Kolozsváron sikerült újraindítani a református kollégiumot, majd Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen is indultak református osztályok, állami középiskolák keretében. Az Evangélikus Lutheránus Egyház jelenleg mintegy 32 500 tagot számlál. Az istentiszteletek látogatottsága megnőtt, megszervezték a vallásoktatást, a diakóniai munkát és a kulturális tevékenységet. Az unitárius vallás az egyedüli magyar, erdélyi alapítású keresztény felekezet. A rendszerváltás után lehetőség nyílt a fejlődésre, testvérkapcsolatok jöttek létre az angliai és amerikai unitárius egyházakkal. /A romániai magyar közösség vallási élete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ 6/ A Kolozsváron tartott kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az EU-ban témájú konferencia alkalmából a Szabadság összefoglalót adott az állami magyar felsősoktatásról Kolozsváron hat állami finanszírozású felsőfokú oktatási intézmény működik, magyar nyelvű képzést csak Babes–Bolyai Tudományegyetem biztosít. Az intézmény az egykori magyar Bolyai Egyetem, illetve a román Victor Babes Egyetem összeolvasztásából jött létre, és az elmúlt évtizedek során a magyar struktúrák mérete és helyzete sokszor változott. Az egyetem részben politikai nyomásra 1995 óta vállalta fel azt a programot, amit képviselői multikulturálisnak tartanak. A BBTE 21 karából jelenleg 17 biztosít román és magyar, 11 pedig román és német nyelvű képzést. Két karon (a Református-, illetve a Római Katolikus Hittudományi Karon) az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik. Az egyetemi szintű képzés 157 szakot kínál (89-et román, 51-et magyar, 14-et német és 3-at angol nyelven). /Állami magyar felsőoktatás Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./ Az impériumváltás után, 1918-1919 volt a Ferenc József Tudományegyetem utolsó féléve. A beiratkozott 2570 diák 83%-a magyar volt. A második világháború után Bolyai Tudományegyetem néven Kolozsváron magyar tannyelvű egyetem létesült négy karral. 1958-ban a kommunista hatalom parancsára megkezdődtek a magyar és román egyetem egyesítését szorgalmazó gyűlések, amelyek néhány hónap alatt a két egyetem teljes összeolvadását eredményezték. A folyamatot Nicolae Ceausescu későbbi államfő és Ion Iliescu akkori KISZ-elnök vezette. Az így keletkezett Babes–Bolyai Tudományegyetemen fokozatosan megszűntek a magyar csoportok. Az 1989-ben lezajlott változások után követelték az önálló anyanyelvű oktatást, de az egyetem kérdésében nem születtek döntések. Az továbbra is összevont maradt, a magyar csoportok nem élvezhettek önállóságot. 1990-ben az erdélyi magyarság tízezres utcai tüntetéseken követelte az önálló romániai magyar oktatási hálózat megteremtését, a magyar tannyelvű állami egyetem újraindítását. 1992 és 1997 között az RMDSZ több mint 600 ezer aláírást gyűjtött össze ugyanezen célok támogatása érdekében. 2001-ben két, még 1998-ban benyújtott, erre vonatkozó törvénytervezetet utasított el a román parlament. 2006 februárjában 80 nemzetközi elismertségnek örvendő professzor, köztük 11 Nobel-, Fields- és Wolf-díjas tudós kérte a Bolyai Egyetem újraindítását. Petíciójukra, melyet Románia elnökének és miniszterelnökének, valamint az Európai Bizottság elnökének címeztek, nem érkezett válasz. Megalakult a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), amely kül- és belföldön látványos akciókkal próbálja tárgyalásra kényszeríteni az egyetem vezetőségét – mindmáig sikertelenül. Tavaly novemberben a szervezet egyik alelnöke, Hantz Péter az egyetemi vezetés és az adminisztratív személyzet ellenállása dacára magyar nyelvű feliratokat helyezett el három épületben. Ezeket leverték, összetörték és megtaposták, Hantzot pedig társával, Kovács Lehellel együtt, az általános hazai és külföldi tiltakozás ellenére azonnal elbocsátották. /Ercsey Ravasz Ferenc: Kollégiumtól a Babes–Bolyai Tudományegyetemig. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./
2007. június 9.
Volt egyszer egy pártlap Sepsiszentgyörgyön, Megyei Tükörnek hívták, a nyolcvanas évek elején, miután négyoldalas napilappá vált, elvesztette olvasói kétharmadát, mindössze hatezer példány kelt el belőle. A kommunista párt szócsöve volt, nem tetszett a pártbizottságnak, hogy propagandaeszköze ily látványosan népszerűtlenné vált, kiadta a parancsot a községi párttitkároknak, fizessenek elő, s az apparátussal is rendeltessék meg a lapot. Sikeres akció volt, néhány hónap alatt tízezer fölé emelkedett a példányszám, s kúszott rendesen fölfelé. A négyoldalas, jórészt Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeivel, a pártélet rovattal és némi napi információval megjelenő újság meglehetősen magas példányszámmal érte meg a rendszerváltást. 1989 után egymás után szűntek meg a korábban nagy példányszámú és nem is népszerűtlen lapok, átrendeződött a sajtópiac, a helyzet stabilizálódni látszott. Az RMDSZ kivetette soraiból a másként gondolkodókat, elmosta a platformokat, egy szűk csoport vette kezébe a vezetést. Megvásárolta a már működő lapok, rádiók közül azokat, amelyek erre kaphatók voltak, esetleg újakat alapított. S a támogatásra szánt pénzeket – melyeket a román állam a magyar kisebbségnek, s nem az RMDSZ-hez hű sajtónak, kulturális egyesületeknek adott – szemrebbenés nélkül saját körén belül osztotta el. Sokatmondó tény, hogy Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány elnöke, amikor újságírók szóvá tették e természetellenes helyzetet, így reagált: nincs kommentárom. Az RMDSZ szócsöveit nagylelkűen támogatja. Tulajdonosaik minden létező romániai vagy magyarországi anyagi forrást felkutatnak, és alaposan meg is fejik azokat. A Romániai Magyar Szó két évvel ezelőtt csődbe jutott, most Új Magyar Szó (Maszol) néven jelenik meg, kiadója, többségi tulajdonosa Verestóy Attila RMDSZ-szenátor. Példányszámgondjai lehetnek, mert a hazai és magyarországi átlagot meghaladó támogatások ellenére, no meg a Nagy Zsolt vezette minisztérium százezer eurós nagyságrendű reklámjuttatásai dacára, most terjesztési hadjáratot indított. Sepsiszentgyörgyi irodájuk vezetője, Király Róbert azzal az ajánlattal keresi fel a községek polgármestereit, hogy fizessenek elő önkormányzati pénzből ötven példányra, ellentételezésképp a 8,9 millió régi lej értékben az év folyamán bármikor hirdetést közölhetnek a lapban. Abban reménykednek, hogy az ötven ingyen példányból néhányat megszeretnek, és előfizetnek rá. Kovászna megye 46 településének felében Király sikerrel járt, máshol nem. Márton Árpád képviselő egy korábbi körlevélben felszólította az RMDSZ tisztségviselőit, vegyék, olvassák a lapot, mert pontosan tájékoztat az RMDSZ politikájáról, a bukaresti történésekről. A kézdivásárhelyi Székely Hírmondó azt ajánlotta, hogy a helyi tanács pengessen le minden hónapban száz eurót a szerkesztőségnek, s ellenszolgáltatásképpen a Hírmondó igen szép cikkeket fog közölni a községről. A Communitas Alapítvány írott sajtónak szánt román kormánypénzéből az átlagot meghaladó 15 000 lejes támogatásban részesült a Székely Hírmondó, de a magyarországi Szülőföld Alapítvány is tavaly bőven csurgatott Tamás Sándor és Antal Árpád képviselő rádióinak, vállalkozásainak. Antal Árpád Pro Regio Siculorum Egyesület fejlesztési központjára kétmillió forintot adtak, az Antal & Tamás Kft. az Aktív nevű tévére (amiről eddig úgy tudták, hogy a sepsiszentgyörgyi Média3 Alapítvány tulajdona) 2,5 millió forintot kapott, az Antal Árpád vezette Pro Regio Siculorum Egyesület a Régió Rádió beindítására 3,5 millió forintot, a kézdivásárhelyi Profi Rádió támogatására, mely közismerten társtulajdonban él a Székely Hírmondóval, 3,5 millió forintot kapott, miközben az Anyanyelvápolók Sepsiszentgyörgyi Szövetsége 700 000 forintot. /Simó Erzsébet: Sajtószabadság, -etika és a mindent fölülíró pénz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./
2007. június 19.
Hat éve gáncsolja a román állam az árkosi kastély visszaszolgáltatását a család örököseinek, azonban a bukaresti Legfelső Bíróság hamarosan a felpereseknek ad igazat, állítja a Kovászna megyei önkormányzat. Az önkormányzat a kastéllyal, az Európai Tanulmányok Központjával, valamint a hozzá tartozó étkezdével együtt képzel el egy egységes komplexumot. Eddig a román állam a Művelődési Minisztérium révén és az Árkosi Művelődési Központ sorozatosan megfellebbezték az örökösöknek kedvező igazságszolgáltatási ítéleteket. A Szentkereszty-kastély körülbelül 1890-ben épült új barokk stílusban. 1945-től árvaház, mezőgépész-képző iskola, lerakat, majd a mezőgazdasági termelőszövetkezet székhelye volt. 1968–1982 között az Agronómusok Házaként működött, majd a megyei pártbizottság leltárába került, és protokollvillává alakították Nicolae Ceausescu államfő és pártfőtitkár számára. 1974–1982 között a kastély területén szobrásztábor működött. 1990-ben a bukaresti művelődésügyi tárca átvette az ingatlant. Ettől kezdve a művelődési központ szervez benne kulturális rendezvényeket. /Domokos Péter: Kultúrernyős túlélés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./
2007. július 12.
A bukaresti Történelmi Múzeum új kiállításának címe: Kommunizmus Romániában – 1945–1989. A kiállított tárgyak között szerepelnek, többek között, azok az ajándéktárgyak, amelyeket Nicolae Ceausescu kapott más diktátoroktól, golyószaggatta ruhadarabok az 1989-es események maradványaiként, a máramarosszigeti politikai foglyok elhordott bakancsai, a Szekuritáté által használt kínzóeszközök és rengeteg fotó, amelyek azoknak az időknek a jellegzetes pillanatait őrzik. A kiállítás látogatói között meglepően sok a fiatal. /Kiállítás a romániai kommunizmusról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./
2007. augusztus 1.
A Legfelsőbb Ügyészség bejelentette, hogy ,,... előrehaladott állapotba került a Plesita-dosszié”. A Ceausescu rendszer kémszolgálatának volt vezetőjét, Nicolae Plesita tartalékos tábornokot azzal vádolják, hogy Nicolae Ceausescu utasítására hét merénylet elkövetésével bízta meg Carlost, a nemzetközi körözés alatt álló hírhedett terroristát, a Sakált. A vaskos Plesita-dossziét és a tábornok viselt dolgait már 1990 óta vizsgálja a katonai ügyészség, személyesen Dan Voinea tábornok, katonai ügyész, Paul Goma volt disszidens panasza és a DIE volt osztályvezetője, Sergiu Nica ezredes jelentése alapján. Az eddigi vizsgálatokat a tábornok volt s jelenleg Iliescu legbelsőbb köréhez tartozó bajtársai állandóan ,,jegelték”, így Plesita tábornok megjelent a különféle tévéadásokban, s kérlelhetetlenül ostorozta a ma is ellenségének tekintett volt disszidenseket. A múltkor azt mesélte, hogyan ragadta meg állánál fogva és verte agyba-főbe Paul Gomát, ,,a nép ellenségét”. Abból sem csinált titkot, hogy Doina Corneát például idegbetegnek tarja, Monica Lovinescuról elmesélte, hogy emberei agyba-főbe verték. A nyugalmazott egykori főkém azt is kifejtette, hogy ma sem cselekedne másként. Úgy tűnik, ma is kapcsolatban áll volt beosztottjaival, hiszen nemrég Culianu professzorról, Mircea Eliade közeli munkatársáról szólva, magabiztosan jelentette ki, ügynökei likvidáltak ugyan néhány disszidenst, de a professzor nem volt közöttük. Culianut Chicagóban lőtték főbe az egyetem nyilvános illemhelyén 1991-ben. /Bogdán László: A sakál, a kondukátor és a szekuritáté. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./
2007. szeptember 17.
Murgu Pál költészete a nyolcvanas években tetőzött, a diktatúra legsötétebb éveiben, amikor is ő kitömte a romániai magyar lapokat és folyóiratokat kommunista rendszert dicsőítő versekkel. Mindezt nem gondolta komolyan. Ez akkor derült ki, amikor a Hargita napilap 1986. január 26-i, ünnepi számában megjelent Jövőnk hitével című verse, alatta pedig ez állt: Nicolae Ceausescu elvtárs tiszteletére. A versike első betűit összeolvasva így hangzott: költészet és kényszer. Ez az akrosztichon akkor szörnyű merényletnek tűnt. Murgu nyilatkozatokat írt, magyarázta a bizonyítványát, nem így akarta, valahogy a versszakaszok összekeveredtek… Az utca embere élvezte a helyzetet, a költőből egyből hős lett az elkövetkező időben. A rendszerváltás Murgu Pál magánvállalkozóként lapcsinálással és lapterjesztéssel foglalkozott. /Ferencz Imre: Költészet és kényszer. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 17./ Brassói Murgu Pál néven vicclapokat /Borúra Derű, Szatír, Piroska, Vacak/, színes lapokat /Bűntény, Heti Horoszkóp, Horror, Katasztrófa, Kuriózum, Rázós, 100 %, 7 Vége/, egyéb újságokat /Emlékeztető, Mini, RMDSZ Értesítő/ adott ki Csíkszeredában.
2007. november 13.
„Amikor majd megírják Románia igazi történelmét, abban méltó helyet kell kapnia 1987. november 15-ének. Mély tiszteletem mindazoknak, akik fellázadtak, akik meghaltak, és akik emiatt szenvedtek” – jelentette ki november 12-én Brassóban Emil Constantinescu volt államfő a brassói zendülés huszadik évfordulója alkalmából a megyei tanács – 1989 előtt a Román Kommunista Párt és a néptanács Brassó megyei székháza – falán elhelyezett emléktábla leleplezésén. Constantinescu szerint a főhajtással az állam is adós. November 12-én a Brassó Megyei Tanács székházában tartott ünnepi gyűlésen a megyei önkormányzat díszoklevéllel és fejenként 1500 lejes prémiummal ajándékozta meg a brassói November 15. Egyesület 84 tagját. 1987. november 15-én Brassóban tízezrek tüntettek a pártszékház előtt. Dél körül már harmincezres tömeg tüntetett Nicolae Ceausescu pártfőtitkár és a kommunizmus ellen, Ceausescu-portrékat és pártzászlókat égettek el. A megtorlás során a milícia és a szekuritáté verőlegényei több száz embert kínoztak meg. A zendülésben résztvevők közül 61 személyt ítéltek el, akiket más megyékbe deportáltak, 27 főre pedig kényszerlakhelyet róttak ki. A vallatásokon megkínzott emberek közül 14-en haltak meg a zendülés óta eltelt években. „A megtorlás azonban másokat is érintett, hiszen a kommunista hatóságok húsz társunknak a feleségét is arra kényszerítették, hogy férjével együtt száműzetésbe vonuljon, vagy váljon el” – egészítette ki Florin Postolachi, a zendülés egyik résztvevője, a brassói November 15. Egyesület elnöke. Brassóban november 15-csütörtökön nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen méltatják a húsz évvel ezelőtti eseményt, és bemutatják a visszaemlékezéseket tartalmazó November 15-e című emlékkötetet. /Benkő Levente: Emlékezés a zendülésre. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./
